Béke, harmonia,
fejlődés, tisztaság, az emberek közötti kapcsolat erősitése, a Föld
energiáinak megtisztitása.
Ősszeségében nagyobb
energiával, szerettettel itt hagyni a Földet, mint ahogy az születésünk
előtt volt. Az élet értelme a megvilágosodás.
A megvilágosodás hasonlit
egy ugráshoz a szakadék felett. A megvilagosodás minden emberben már most is
ott van, ilyen értelemben nem lehet tervezni.
Életemben 3 pillanat volt
amikor éreztem a szelét, tudva tudatalanul, de emlékszem az első még 20-22
évesen egy koncert szünetében, sok ember közt mégis egyedül, 2-3 mp-ig
szokatlanul súlyosnak éreztem magam, megváltozott a nézőpont, gyujtópont,
energia gyűjtő-pont, fokusz-pont akárhogy hivjuk. Nem olyan mint a
meditációban érzett energiaáramlás, hanem sokkal mélyebb.
A masik kettő az
utóbbi egy évben történt, mindkettő éjszaka egy lehetelennek
tűnő munkahelyi számitogépes problémán végig gyötrődött nap után
és az aggódást éjszaka is folytatva, álombol felriadva hajnali 2-3 óra tájékán.
Valószinüleg az elme már vészhelyzetet állapitott meg és kikapcsolt. Az
elsőnél nagyon megörültem, és ezt nem tudtam magamba tartani, rögtön el
ujságoltam a Zsuzsinak, sajnos ezzel rögtön el is múlt. Ezért azt gondoltam magamban, hogy a következőt
nem szabad elmondani senkinek.
A másodiknál mär tudtam hogy most fog jönni, és
figyeltem a beindulását, majd pedig
valami nagyon idegbajos fickót láttam (valószinüleg magamat:) és el kezdtem
itélkezni, hogy ilyen nagyszerü pillanatban valami szebb dologgal kellene
foglalkozni, innen belépett az elme, aki irányitani akar és rögtön más vágányra
terelődött a dolog. Legközelebb ilyenkor csak elfogadom ami jön. Ezeknél
is olyan nehéz voltam mint a kő, és csiszoltságot befejezettséget éreztem,
nem akartam volna megmozdulni semmi pénzért.
A vad folyó egyik oldalán áll a tanitvány a
másikon a mester.
- Mester, hogy mehetnék át a másik oldalra?
- Hiszen a másik oldalon vagy :)
- OK , de arra az oldalra ahol Te vagy.
- Na jó, menj egy kicsit jobbra, utánna lépj be a
folyóba és menj előre 2 m-t !
Követve az utasitást, a tanitvány tényleg rá
tudott lépni egy lapos kőre a víz szine alatt
-Na most lépj balra és előre 2 m-t ! hangzott a következő utasitás
Ott meg egy fatuskó volt a víz szine alatt, a nagy
sodrás ellenére szilárdan.
Végül átért a tanitvány és egy csoport ember vette
körül, akik látták az átkelést és lelkesedve mondták
- Te egy Mester vagy tudtál a vizen járni.
A tanitvány szabadkozott es keresvén a Mesterét
látta hogy az levitál egy bokor felett.
Kérdésére a Mester elmondta, hogy csak azért
emelekedett fel, hogy jobban lássa őt és tudja irányitani.
Erre a mutatványra nem
külső tevékenységgel lehet felkészülni, belső tevékenység segit a cél
eléréséhez. De azért nem kell egy barlangba vonulni vagy elzarándokolni egy
távoli országba, sőt még intenzivebben kell megélni a mindenapokat, mintha
már csak 1 nap volna hátra az életünkből. Nem véletlen, hogy régen a
harcmező volt a legjobb hely a megvilágosodásra. A saját út a cél. Ez a hatodik verzió, a 7.
verziónak nem csak 32 karakterből kell állnia. A hetedik te magad légy.
Hét emberként szállj a sirba. Bár a Zen Buddhisták tanitása szerint, más embereket
abszolút nem tudunk megváltoztatni csak magunkat, és akkor a környezet is
megváltozik mint tükör. De az én érzésem szerint a a Földre Emberek közé
születtünk, és nem vonatkoztathatunk el a hétköznapi
kapcsolatoktól egy elvont cél
érdekében. A Mester is egy magasabb szintre lépett az előző
példabeszédben azáltal hogy segitett a tanitványának.
Saját magunk
megváltoztatása érdekében pedig belső erőnket a saját agressziónk,
aggodásunk, hangulataink átforditására kell használni, hogy kielemezve ne függjünk
azoktol, megfelelő rálátással túl tudjunk azokon lépni. A problémák
továbbra is ott vannak de nem ragadunk bele, tudjuk kezelni azokat. Például, ha
tudjuk hogy ez csak egy tanult viselkedésminta amit esetleg szüleinktől
vettünk át, akkor nem tulajdonitunk olyan nagy jelentőséget magunknak, ill
a problémának amit gyártottunk.
A Mester és a tanitvány egy hosszu kirándulás után
egy nagyon tiszta tó partjára értek.
Nagyon szomjas lett a tanitvány. a Mester adott
neki egy pohár vizet, de előbb bele szórt egy jó adag sót.
Persze a tanitvány undorodva kiköpte.
Majd a Mester beleszórt ugyanannyi sót a kristaly
tiszta tóba, es kimert egy pohar vizet a tóból.
Azt már jóizűen megitta a tanitvány.
Igy saját magunkat csiszolgatjuk,
mígnem egyszer csak sikerül első probálkozásra átugrani a szakadék felett,
mert nem húznak már le saját magunkkal cipelt terheink. Mester, önelemzés,
elfogadás, pozitiv gondolatok, nemes tiszta eszmék, Isteni szertetet, minden
ember iránt teljes odafigyelés, alázat, meditácio mind-mind segitenek. A rövid
távú élvezeteket fel fell áldozni a hosszútávú célokért, de a mértékletességet
figyelembe véve. A túlságos szigor is káros lehet, ahogy Buddha is mondja,
akkor tud szépen szólni a hangszer, ha se nem túl feszes se nem túl laza a húr.
Egyszer egy nagyon törekvő tanitvány kérte a
mesterétől azt a bevatási papirt, ami a megvilágosodáshoz vezető
utolsó pár bölcs tanácsot tartalmazza.
A Mester elő is vett egy régi összetekert
papiruszt, majd gyorsan a közeli sötét bozótosba dobta. Mindketten elkezdték
keresni, a tanitvány a sötétben a Mester azonban a lámpás alatti nyilt
területen. A tanitvány egy idő után észrevette ezt, és furcsálva
megkérdezte
-
Mester Te is tudod hogy a sötét bozótosba dobtad a tekercset, miért keresed
mégis a nyilt terepen?
-
Igen, a tekercs ott van de, ha a sötétben keresgélsz csak hiábavalóan kimerited
az erőd, és a legtöbb amit nyerhetsz egy papir rajta néhány szóval, amit a
sötétben úgysem tudsz elovasni. Mig, ha arra törekszel, hogy ott keress ahol
fény van, akkor mindig megtalálod amit keresel, s igy eléred célod.
Nem sokkal később a tanitvány, megértve a
tanitás lényegét, belépett a Megvilágosodás első fokába (Samadhi).